Bankszövetség által is támogatott árfolyamrögzítés sandaságáról

I.

         Bankszövetség által is támogatott árfolyamrögzítés sandaságáról.

Február 1-én megtartott Gólyavári Konferenciának „Magyar Bankszövetség pénzügyekben együtt” lógójú hirdetésén nem olvasható az, hogy ki volt a Bankszövetségnek az a meghívott tisztségviselője, aki nézeteit a devizalapu kölcsönszerződésnek mondott szerződéssel kapcsolatosan a Konferencián 50 percig elmondhatta, de egyik kedves olvasóm erről a hozzászólásról az alábbiak szerint tájékoztatott:

„A Bankszövetség szakértője szerint semmi gond nincs a devizahitelekkel, és most senki nem ülne itt, ha nem lett volna a válság. Nem álltak volna le a beruházások, nem nőtt volna meg a munkanélküliség, nem csökkentek volna a jövedelmek. Szerinte nem azért volt eddig sikertelen a legtöbb bírósági kereset, mert a testületek nem felkészültek a hasonló perekre. Még ha ezt a "háborút" meg is nyernék a devizahitelesek, akkor is helyre kellene állítani az eredeti állapotokat, tehát azonnal vissza kellene fizetni minden tartozásukat az adósoknak. A szakértő úgy vélte, nem jogi megoldásra van szükség, szerinte az eszközkezelő egy jó elgondolás, és a bankok érdeke is, hogy ügyfeleiknek segítsenek. "A legfontosabb az lenne, ha mindenki lépjen be az árfolyamgát rendszerébe - hangsúlyozta. A közönség erre egy nagy Ó-val válaszolt.”

Ezzel a Bankszövetségi szakértői tájékoztatóval hangsúlyozott árfolyamgát rendszerrel kapcsolatosan fordultak hozzám többek között az alábbiak szerint három nappal ezelőtt, illetve válaszoltam az alábbiakat:

------------------------

From: Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Saturday, February 09, 2013 *:** **
To: '…………………….'
Subject: RE: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte írásom

         Immár sehova nem fordulhat. Az árfolyamrögzítést azért találták ki, hogy         Önt          ennek aláírása után minden jogi lehetőségtől megfosszák.

            Üdvözli: Léhmann György

---

From: G………………. [mailto:k……………………..@gmail.com]
Sent: Friday, January 25, 2013 *:** **
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte írásom

            Tisztelt Léhmann Úr!

            Szeretnék tájékoztatást kérni azzal kapcsolatosan, hogy az          árfolyamrögzítést aláírva, közjegyző jelenlétében havi 35-40 EZER          FORINTOT ÁLLAPÍTOTTAK MEG! A mai napon megkaptam a "tájékoztató jellegű SMS-t" ebben 120 ezer           forint a havi      törlesztőrészletem!

            Mely szervhez tudok fordulni hogy igazságom és a megállapodott összeg kerüljön valós   befizetésre!

            Felháborító hogy egy BANK úgy cibálhat ahogy akar!
            Mit tudok tenni az ügy érdekében, mert a jelen állapot szerint rövid határidőn belül vissza adom a lakást, mert a havi 35 ezer helyett nem fogok 120ezret fizetni, így is a            semmire, hiszen a kimutatás szerint egy évben 650ezret fizetek a hitelre és rátelhelnek        750ezret - tehát 100 ezer mínuszban vagyok évente. a hitelem nem csökken, sőt úgy   gyarapodik ahogy a BANK akarja!

            Kérem segítségét az ügyben!

            Köszönettel
            K………… G………..
            K………………………

------------------------------------

A levélíró problémája tehát az, hogy miután azért írta alá az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos okiratokat, mert fizetési nehézségei folytán bizott abban, hogy a 2011. évi LXXV. tv-nek első felében szabályozott árfolyamrögzítésnek nevezett jogi konstrukció megvalósulásához szükséges három darab okirat aláírásával az ígérgetéseknek megfelelően viszonylagos fizetési kedvezményekhez jut, de ehelyett a bankok által felállított csapdába esett.

A probléma megoldásához elegendő megtekinteni ennek törvénynek alábbi rendelkezését ahhoz, hogy a csapdának, az adósok rászedésének lényegét észlelje:

4. §²² (1) A gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződésnek a következő feltételeknek kell megfelelnie:

a) a rögzített árfolyam alkalmazási időszakának záró időpontjáig a pénzügyi intézmény a hiteladós devizakölcsönből eredő bármely fizetési kötelezettségének teljesítése esetén, annak tényleges elszámolásakor a pénzügyi intézmény által alkalmazott törlesztési árfolyam és a rögzített árfolyam közötti különbség forint összegét, a teljesítés elszámolásával egyidejűleg a gyűjtőszámlahitelből történő folyósítással biztosítja,

Ez érthetően annyit jelent, hogy a törvény alapján a pénzügyi intézmény – bank – szabad kezet kapott a törvényalkotótól ahhoz, hogy a „forint összeg” –nek nevezett törlesztő részletet a folyamatosan és indokolatlanul, egyoldalúan emelt kamatmértéknek megfelelő pénzösszeggel együtt emelhesse akkor, ha a tőketörlesztés számolása során betartja a mondjuk 180 Ft-os HUF/CHF árfolyamot.

Ennek a törvénynek megalkotásakor – 2011. nyarán – már tudott dolog volt az  Európai Bíróság előtt 2010. szeptember 29-e óta folyamatban volt Pest Megyei Bíróság által kérelmezett C-472/10. számú eljárás a fogyasztókkal kötött szerződéseknek tisztességtelen feltételeit vizsgáló eljárásban – a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Tóth Zs., meghatalmazotti minőségben – eljáró tisztségviselők által az, hogy a bankok által hasra ütésszerűen és ily módon vitán felül tisztességtelenül megállapított adósi kötelezettségek orvoslására az eljárásban hozandó Európai Bíróság ítélettel elsősorban Magyarországot fel fogják hívni.

Ami később 2012. április 26-án az ítélet rendelkező részében az alábbiak szerint meg is történt:

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A nemzeti szabályozás által kijelölt szervezet által a fogyasztók nevében közérdekből indított, jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban döntést hozó nemzeti bíróság feladata, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése tekintetében értékelje a fogyasztói szerződések általános feltételei között szereplő olyan kikötés tisztességtelen jellegét, amelyben az eladó vagy szolgáltató a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását teszi lehetővé, anélkül azonban, hogy e költségek kiszámításának módját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné. Ezen értékelés keretében e bíróságnak a fogyasztói szerződésekben foglalt általános feltételek között – amelyeknek a vitatott kikötés részét alkotja – szereplő valamennyi kikötés, valamint a szóban forgó általános feltételekben előírtakat esetleg meghaladó jogokat és kötelezettségeket előíró nemzeti szabályozás fényében azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták‑e meg, illetve – adott esetben – azt, hogy a fogyasztók jogosultak‑e a szerződés felmondására.

Nem volt nehéz tehát 2011. nyarán elsősorban a bankoknak rájönni ahhoz, hogy amennyiben az európai joggyakorlatnak megfelelő nemzeti bírósági eljárás esetén az Európai Bírósági döntésnek megfelelő ítéletek születnek, akkor bizony előbb-utóbb az adósoktól tisztességtelen módszerekkel elvett pénzzel az adósok felé el kell számolniuk.

Tehát ilyen előzmények után hozta meg a Magyar Országgyűlés a bankok szándékainak megfelelő a 2011. évi LXXV. tv-t. Rájöttek arra, hogy még van egy halvány remény a menekülésükre és a jogtalanul adósoktól elszedett pénznek megtartására.

Ugyanis a Ptk. 209. § 6. bek-e egyezően az európai joggyakorlattal a következőképpen szabályoz:

(6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

Rájöttek arra, hogy amennyiben törvény – jogszabály – szentesíti az egyébként Európában már 1993. óta tiltott a tisztességtelen egyoldalú banki szerződésmódosítási lehetőséget úgy, ahogy azt a 2011. évi LXXV. tv. 4. §-a teszi, akkor nincs törvényes mód a törvényen alapuló tisztességtelenséget bíróság előtt vitatni.

Valamint azt is tudták, hogy a Ptk. 236. § alábbi rendelkezésére tekintettel némi mézesmadzagot elhúznak a szerencsétlenül járt adósok szája előtt, akkor egyúttal örökre le is mondathatják az adósokat az egyébként törvényes és eredményes megtámadási lehetőségüktől:

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

Sajnos az adósokat fenti módon ismét sikerült rászedniük a bankoknak, és most már csak abban reménykedhetek, hogy talán utoljára.

Más kérdés az, hogy tudtommal egyetlen parlamenti párt, vagy egyetlen parlamenti képviselő – többségében jogászi végzettségű – soha egy szót nem szólt az ellen, hogy ezekkel a jámbor, naiv, jószándéku magyar emberekkel szemben a mindenre elszánt bankokat legalább törvényalkotással ne segítse  a Magyar Országgyűlés.

---------------------------

Ilyen előzmények vezettek tehát oda, hogy a kedves levélírómtól csak azért, mert elfogadta az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződéseket, a kölcsönző bankja 35.000.-Ft. helyett akár 120.000.-Ft-ot is kérhet máról holnapra. És holnapután pedig a bank esetleg azt közli, hogy köszönje meg az adós azt, hogy nem azonnal 500.000.-Ft-ot kér a semmiért.

Mondhatja, hiszen a törvényes lehetőségei az ismét rászedett embereknek a leírtak folytán immár véglegesen megszűntek.

-------------------------

És akkor térjünk vissza a Gólyavári Konferencián általam nem ismert nevű Bankszövetségi tisztségviselőnek 50 perces előadásában elhangzott alábbi közlésére:

            "A legfontosabb az lenne, ha mindenki lépjen be az árfolyamgát rendszerébe - hangsúlyozta.

Erre mondják azt, hogy még az ellenségemnek sem kívánom az ilyenekkel való kapcsolatot. Ennyire rosszindulatú még az ellenségemmel sem lehetek.

===================