|
19:14 (13 órája)
|
|
|
|
|
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176
és 06-20/49-39-85l) ügyvéd irata e-mail: lehmann@invitel.hu
==========================================================================
A lavina elindult
Közel két évvel ezelőtt jutottam el a devizaalapúnak mondott
kölcsönszerződésekkel kapcsolatos banki visszaélések miatti probléma
megoldásának lényegéhez.
Ahhoz,
hogy amennyiben a bankoknak a szerződés megkötése utáni önkényes és
mondvacsinált törlesztő részlet emelési jogát annak nyilvánvaló
törvénytelensége miatt sikerül a bíróság által érvényteleníteni, akkor az adósok
megszabadulhatnak attól a többlettehertől, ami részben jogtalan, részben pedig
az ezekkel csökkentett fizetési kötelezettség már az adósok számára
elviselhető.
Természetesen megnyugvással tapasztaltam azt, hogy a
Kúriának valamennyi ide vonatkozó elvi döntése, vagy az Európai Bíróság
ítéletei ugyanazt a jogi megoldást szorgalmazzák, mint amit én, de egyúttal ezt
természetesnek is azért tartottam, mert az Uniós és belső jogszabályok
megfelelő értékelése csak ilyen eredményre vezethet.
Miután
az elmúlt év végén a minden tekintetben megfelelő, 2/2012. (XII.10.) PK
Vélemény a bíróságok számára világossá teszi azt, hogy az általam
javasoltak szerint bírósági eljárásban miként kell eljárniuk, tudtam az, hogy
már csak idő kérdése az, hogy egyedi ügyben a pereimben régóta várt siker
bekövetkezzen.
Ez
most a következő oldalakon olvasható ítélet és hozzátartozó indokolás szerint
bekövetkezett, és az ítélet az alábbiak szerint rendelkezett:
„Megállapítja a bíróság, hogy a felperes és az
alperes között 2008. január 8. napján létrejött kölcsönszerződés 3. pontjában
azon rendelkezése, miszerint „A Bank a Szerződésben meghatározott
kamatot, díjakat, illetve egyéb feltételeket a Szerződésben foglaltakra
vonatkozó pénzpiaci feltételek, valamint a vonatkozó kockázatok változását
felismerve, ahhoz igazodva egyoldalúan jogosult megváltoztatni”
érvénytelen.”
Mely
rendelkezésnek tartalmából kiindulva tehát a perbeli esetben az adós törlesztő
részlete összege visszaáll a szerződés megkötése kori állapotra, illetve azért,
mert éveken át jogtalanul szedték be a bankok az emelt összegű törlesztő
részletet, egyenlőre túlfizetésben vannak az adósok.
Mindenkor
állítottam azt is, hogy ettől még később vita alapja lehet az, hogy a HUF/CHF
árfolyamának alakulása miként befolyásolja a törlesztő részlet nagyságát,
illetve a svájci frank alapkamatának alakulása miként befolyásolja az
aktuálisan fizetendő ügyleti kamat mértékét, hiszen a szerződésekben a „deviza
alapú” szóhasználat nem arra utal, hogy a többi forinthitelhez hasonló
körülmények között kellett volna az adósnak törleszteni akkor, ha a bankokat
egyébként nem motiválta volna az adósok kijátszása.
Más
lapra tartozik az, hogy az alábbi ítéletet általánosítva most akár százezer
szerződés esetében is egy pillanat alatt hoppon maradhatnak a bankok azáltal,
hogy a szerződések többsége esetén az általuk önkényesen követelt törlesztő
összegnek legfeljebb a feléhez juthatnak.
Nem kellett volna csalárd módon eljárni a bankoknak a
szerződés megkötésekor, és akkor most ilyen problémájuk nem lenne.
A Ptk.
237. § 4. bek-nél használt szónak jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár
szerint:
„Csalárd: Álnok, kétszínű, csaló szándékú.”
Miután
tehát régóta tudom azt, hogy mi legyen a kereseti kérelem, valamint azt
is tudom, hogy ennek a kérelemnek mi a jogi alapja, a 2/2012. (XII.10) PK
Vélemény azt határozta meg, hogy milyen ténybeli alapokra hivatkozzak
kérelmem indokolásánál.
Arra
az álláspontra helyezkedtem, hogy lehetőség szerint minden olyan alaki
problémára hivatkozom, ami a Vélemény alapján alappal állítható, ugyanis alaki
probléma esetén nincs vitának helye arról, hogy csak kicsit sértettem meg az
előírást, vagy nagyon. Úgy gondoltam, hogy amennyiben tartalmilag elemzem a
banki tisztességtelen szerződési feltétel tarthatatlanságát, akkor széles kaput
nyitok a bankoknak – esetleg a bíróságoknak is – ahhoz, hogy magyarázzák a
magyarázhatatlant, és ezáltal a döntőnek minősülő alaki problémák eltörpülhetnek,
megsemmisülhetnek.
Arra pedig nem számítottam, hogy úgy is lehet, ahogy azt a fenti ítéletet hozó
bíróság tette.
Elvetette
az általam felsorolt alaki hiányosságokat – szerintem nem kellően megindokolva
– de belenyúlt a tisztességtelenség tartalmába úgy, hogy egyúttal nyilvánvalóvá
tette azáltal bankoknak minősíthetetlenül álnok, kétszínű, csaló szándékát.
Hiszen
az indokolásnak azzal a mondatával, hogy
„A pénzpiaci feltételek és vonatkozó kockázatok
változásához kötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tartalmilag
ellenőrizhetetlen, abból nem vezethető le, hogy ténylegesen milyen változás
bekövetkezése esetén gyakorolhatja az alperes az egyoldalú szerződésmódosítás
jogát.”
nyilvánvalóvá
tette azt, hogy a tisztességes egyoldalú szerződésmódosítási jog alapvető
feltétele az, hogy a másik fél – adós – ellenőrizni tudja azt, hogy konkrét
díjemelést milyen ténylegesen bekövetkezett idézett el, és azt is, hogy a valós
ok a díjemelés mértékét indokolják-e vagy sem.
Hányszor
utalt Róna Péter arra, hogy a szerződésből tudni kell azt, hogy miért annyi az
annyi, és most a bíróság is ugyanerre a meggyőződésre jutott. És ezáltal a
bankok által épített tisztességtelenségnek kártyavára remélhetőleg örökre
összedőlt.
Hiszen, ha az ellenőrizhetőséghez elegendő szerződési
feltételt biztosít az adósnak, akkor álnok, kétszínű, csaló szándékú
magatartása folyamatosan lelepleződik, ha pedig nem biztosítja ezeket a
feltételeket a szerződésben, akkor a bíróság a szerződés aláírásának
időpontjára visszamenőleges hatállyal érvényteleníti a banki
szerződésmódosítási jogot.
Nem
teszi érvényessé – nem teheti – hanem úgy kell tekinteni, mintha soha a
szerződésben sem lett volna.
----------------------------
Azt
tehát tudtam már hosszú idő óta, hogy a perem sikeres lesz tisztességes
bírósági eljárás esetén, de azt nem gondoltam, hogy a kedvező ítélet
tartalmából az is fog következni, hogy magyarországi bankok magatartása az
adósokkal szemben bizonyítottan álnok, kétszínű, csaló szándékú. Mely magatartás
felismerése esetén megállapítható az, hogy ezekkel a bankokkal csak felelőtlen
emberek kötnek szerződést.
===================
Az
ítélet nem jogerős, ezért várható a Binder István féléktől is az a kijelentés,
hogy mivel nem jogerős és nem végrehajtható, úgy kell tekinteni, mintha semmi
nem történt volna. Ez nem egészen így van.
Részben
azért, mert ezek után már nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon nincs
olyan bíróság, mely hajlandó lenne a bankok érdekeivel szemben álló ítéletet
hozni,
Nem lehet azt mondani, hogy ügyvédi képviselet
mellett, de a tárgyalásoknak folyamatosan távollétet kérve nem lehetséges
adósra nézve kedvező ítéletet remélni,
Nem lehet a bankoknak elvitatni az adósoknak azt a
jogát, hogy minden díjemelést biztosító banki jogot konkrét és adós által
ellenőrizhető feltételek megjelölése mellett lehet csak a szerződésben előírni.
Részben
pedig azért, mert erre a nem jogerős ítéletre más perben már természetesen
bizonyítékként hivatkozni lehet. Természetesen a bankok heves tiltakozása
mellett, de ettől még a más pernek bíróságának kötelessége ezt a bizonyítékot
is értékelni.
----------------------------------
Az
ítéletet egyébként a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt alperessel szemben
hozták, mely tényből következik az, hogy nagy valószínűséggel ennek a banknak
minden kölcsönszerződése ugyanúgy érvényteleníthető, mint ahogy azt ebben a
perben tették.
Valamint
mindazoknak a bankoknak a szerződései is, melyek szerint az ítélet által
megfogalmazott
„felperes nem láthatta előre, hogy ténylegesen milyen
mértékben általánosak, hogy azok alapján a felperes nem láthatta előre, hogy
ténylegesen milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet
sor a számára kedvezőtlen módosításra.”
követelménynek
a szerződésmódosítást lehetővé feltételek felsorolása nem felel meg.
Egyszóval
jobban jártunk, mintha a Pénzügyi Biztos betartotta volna a szavát és mára már
megindította volna a közérdekű pereket. Sőt lehet az is, hogy csupán azért
felejtette el ígéretét, mert nem akart az adósoknak azáltal kárt okozni, hogy
ez után a per után még az általa javasolt közérdekű perek befejezésére is várni
kelljen.
Sőt
köszönet jár a Legfőbb Ügyésznek is azért, hogy annak ellenére nem indított
közérdekű pert, hogy az Európa Bíróság is folyamatosan kéri ezek megindítását
hazánktól,
Köszönet
jár az Igazságügy miniszternek is ugyanezért,
És
elsősorban a PSZÁF-nak jár a köszönet, aki néhány közérdekű pert – Partiscum –
négy évvel ezelőtt megindított, majd befékezett nyilvánvalóan arra gondolva,
hogy még több közérdekű per esetén még a végén baja eshet a bankoknak, és ezzel
nem szabad viccelni.
Valamennyijüket
áthatotta minden bizonnyal az Országos Ügyvédi Kamara Elnökének alábbi szavai:
„Ha az összes devizalapu kölcsön
hibás termék volt, akkor eredeti állapot helyreállítása, - mert a jog ezt a
megoldást adja - például a magyar jog, miképp képzelhető el, vagy ki kit fog
kárpótolni. Hát itt az egész országról van szó.
Itt Magyarország tíz millió ember
jövőjéről van …
Hát összeomlik a magyar pénzügyi
rendszer és bankrendszer. Az nemcsak a bank tulajdonosainak lesz rossz,
tízmillió magyar állampolgárnak lesz rossz. Hát ha megszűnik a hitel
Magyarországon, leáll a gazdasági élet. És tízmillió ember nem jut fizetéshez
sem, tehát itt nagyon megfontolt megoldást kell keresni, az indulatokon,
azoknak a gerjesztésével sajnos nem megyünk sehova.”
Köszönöm,
köszönöm, köszönöm. Mert hiszen ha a felsoroltak valamelyike mégis megindította
volna a közérdekű pert, akkor sem számíthattam volna abban semmi jóra. Meg
vagyok győződve arról, hogy mindazoknak a problémáknak a perlését egész
egyszerűen elfelejtették volna, amik a peremben előtérbe kerültek. Csak zavart
okoztak volna számomra és az egész nemzet számára is.
-----------------------------
A
Pénzügyi Biztos jelenlegi tevékenysége emlékeztet Földesi professzornak arra a
tanítására, hogy az idealista filozófus egy sötét szobában, nem létező fekete
macskát kerget.
Valami
hasonlóra vállalkozott szerintem kinevezőjének akaratából a Pénzügyi Biztos Úr
is azzal, hogy a nem létező deviza nyomába eredt. És a végén felfedezi a csőben
a lyukat. Ismét egy szánalmas próbálkozásnak kezdete a hatalom részéről azzal a
jelszóval, hogy néhány hónap alatt forintosítjuk a devizahitelt.
Mármint a forinthitelt. Mármint a devizában
nyilvántartott forinthitelt forintosítja állítólag a jobb sorsra érdemes Varga
Mihály.
Természetesen
ismét semmi nem lesz drága az álprobléma megoldására. Ha kell újabb
többszázmillió forintot az adófizetők pénzéből készek elpazarolni, többszáz
millió forint adót elengedni a bankok részéről, csak egyetlen dolog ne
történhessen meg. Az, hogy a teljesen törvényes, devizában nyilvántartott
forinthitel szerződésnek banki egyoldalú szerződésmódosítási jogának
érvénytelenítésével foglalkozzanak az adósok.
Ami
pedig a legszomorúbb ezzel kapcsolatosan az, hogy a közhatalom azt üzeni
ezáltal a társadalomnak, hogy az álnok, kétszínű, csaló szándékú embereket is
készek az elszegényedettek rovására támogatni, hogy ha a közhatalom érdekei azt
kívánják.
Azt
üzeni, hogy az erkölcs, a tisztesség ebben a hazában semmit nem számít.
Siófokon 2013. március 17.
napján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Neked mi a véleményed?