DR. LÉHMANN GYÖRGY
(8600 Siófok Szűcs
u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) irata
e-mail: lehmann@invitel.hu
==========================================================================
Nyílt lapokkal csiholása a tűznek
A Napi
Gazdaság által Kúriai elvi határozatnak írt, egyébként a Kúria által három
hónappal ezelőtt ténylegesen egyedi ügyben, felülvizsgálati eljárásban
kihirdetett határozat utáni, Kúria felé kinyilvánított köszönetnyilvánításom
miatt többen megkérdezték tőlem azt, hogy mit lehet megköszönni a bankok által
kifosztott adósok kereseti kérelmét elutasító határozat miatt.
Többek között a mellékletben
látható kérdéses Gfv. IX.30.275/2011/6.
számú kúriai ítéletnek ha csak az indokolás utolsó előtti bekezdését veszem
figyelembe,
„Tévesen
jelölte meg a felperes a pertárgy értékét az 1990. évi XCIII. Törvény 39. c.
pontja alapján 350.000.-Ft-ban, mert a 39. § 3. bekezdés d. pont alkalmazásának
volt helye, melyre tekintettel a pertárgy értéke az illeték számítása
szempontjából helyesen 600.000.-Ft..”,
vagy ha a mellékletben ugyancsak
látható, tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének
megállapítása iránti, Fővárosi Ítélőtábla előtt 4. Pf.20.580/2012.
szám alatt folyamatban volt peres eljárásban az adósok kereseti kérelmét
szintén elutasító, elsőfokú ítéletnek alábbi rendelkezését helybenhagyó ítéleti
rendelkezést
„Kötelezte
a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 125.000 forint
perköltséget, míg kimondta, hogy a felperes teljes személyes költségmentessége
folytán le nem rótt 21.000.-Ft. illetéket az állam viseli.”
rendelkezést veszem figyelembe,
akkor jól látható az utóbbi ítéletben is az, hogy az 1990. évi CXIII.
törvény 39. § 3. bek-e alapján mindkét ítélet a pertárgy
értékét szerződési feltétel tisztességtelensége miatti érvénytelenségének
megállapítása iránti peres eljárásban meg nem állapítható, azaz határozatlan
ügyérték szerint határozta meg:
39. § (1) A polgári peres és nem peres
eljárásban az illeték alapja — ha törvény
másként nem rendelkezik — az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor
fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy
követelésrész értéke.
(3)227 Ha az eljárás
tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és
ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:
a) a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 350 000
forint, a nem peres eljárásban 200 000 forint;
b) a törvényszék előtt:
– első fokon indult peres eljárásban 600
000 forint, nem peres eljárásban pedig
350 000 forint,
– fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 300
000 forint, nem peres eljárásban pedig
170 000 forint,
c) az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres
eljárás esetén 600 000 forint, nem
peres eljárásban 300 000 forint;
d) a Kúria előtt:
– fellebbezési eljárásban 500 000 forint,
–
felülvizsgálati eljárásban 700 000 forint.
42. § (1)231 A 39–41.
§-ban meghatározott illetékalap után – ha
e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:
a) peres eljárásban 6%, de
legalább 15 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint;
Ez
annyit jelent, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések károsultjai az esetben, ha
a bankok tetszése szerint törvénytelenül változtatott, otromba mértékű
törlesztő részlet miatt az általam javasolt kereset levélminták alapján perelni
kíván, akkor
helyi bíróság
előtt indult végrehajtás
megszüntetése iránti peres eljárásban 21.500.-Ft-ot,
törvényszék
előtti elsőfokú
eljárásban 36.000.-Ft-ot,
ítélőtáblai
fellebbezési eljárásban
36.000.-Ft-ot, míg
Kúriai felülvizsgálati eljárásban
42.000.Ft-ot kell
pervesztesség
esetén illetékként a Magyar Államnak fizetni.
Azaz, ha
a bíróságok előtt végig halad minden bírói fórumon a törvénytelenséget
orvosolni szándékozó adós azért, hogy a nyilvánvaló törvénytelenség
kiküszöbölődjön, a három egymást követő peres eljárásnak végén nem várt
pervesztés esetén összesen 114.000.-Ft-ot kell fizetni a Magyar Államnak.
Megcáfolva
ezáltal azt a félelmemet, amit az egyik nem budapesti bíróság ezzel
kapcsolatosan a következőkben fogalmazott meg még ez év június 15-én is:
„Pontosan
jelölje meg a pertárgy értéket arra figyelemmel, hogy az állandó bírói
gyakorlat szerint szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a
szerződésben kikötött összeg jelen esetben 17 millió forint a pertárgy értéke.”
Joggal
tartottam korábban az utóbbi felhívás miatt is attól, hogy a szerződési
feltételek érvénytelenségére irányuló peres eljárást a bíróságok szerződés
érvénytelensége iránti pernek véve a teljes kölcsön összegében határozzák meg a
pertárgy értékét, de a Legfelsőbb Bíróság és Fővárosi Ítélőtábla ismertetett
döntése után ettől már szerintem nem kell tartanom.
------------------------------
A köszönet nyilvánításomnak ennél sokkal fontosabb oka pedig az,
hogy sötét emberek sötétben, a világ által nem tudottan szeretnek járni, és
ezért soha nem számíthatunk arra, hogy ezek kiállnak a világosságra és nyíltan
elmondják tetteik okát, indokát. Szerintem a bankok jogi érvelését a mindenki
számára hozzáférhető keresetlevél mintáim alapján indítandó peres eljárások
esetén ezért nem tudható meg.
A
mellékletben olvasható, fentiekben említett két peres eljárásban is megmaradtak
sötétben, és ezt bizonyítja az, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének 3.
oldalának közepén az előzményként ismertetett elsőfokú eljárással kapcsolatosan
a következőket írta:
„Az alperes – bank – a perben érdemi
védekezést nem terjesztett elő.”,
Majd
a 6. oldal utolsó előtti bekezdésében a következő olvasható:
„Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet
nem terjesztett elő.”
Illetve
a Fővárosi Ítélőtábla előtti perben hozott ítélet 3. oldalának 2. bekezdésében
a következő olvasható:
„Az alperes fellebbezési ellenkérelmet
nem terjesztett elő.”
Ezek
alapján állapítható meg az, hogy a bankoknak a kifosztott adósok által
folyamatba tett bírósági eljárásban bőven elegendő pernyerésük érdekében annyit
mondani, hogy kérik a kereset elutasítását, és ennek a kérésüknek indokolását
már nyugodtan az eljáró bíróságokra bízhatják.
És mellesleg
a bank jogi képviselőjének erre a tartalmas, mindenre alaposan kiterjedő „kérem
a kereset elutasítását” nyilatkozatára tekintettel pedig mint jól
látható, 125.000.-Ft. perköltség járt az elsőfokú eljárásban.
Ezekben
az ügyekben ezek szerint a többi tehát már az eljáró bíróságok dolga. Az, hogy
majd az ítéletek indokolásában a bíróság cáfolja meg akár mondatról, mondatra
is a felperesnek az érveit, vitatkozzon vele oly módon, hogy a vita eredménye
ezek után már nem lehet vitás. A bank pedig szerintem úgy gondolja, hogy jogi
képviselője jobb ha nem szólal meg, mert esetleg elrontja a bíróság ilyen
irányú tevékenységét.
Sajátos
magyar kontradiktórius bírósági peres eljárás. Mely szerint nem a felek
egymással, hanem az egyik fél a bírósággal vitatkozik. A másik fél – a bank –
pedig saját érdekében bíróság mellett beavatkozó csendestárs.
Illetve
rosszul mondom. Hiszen alperesi – banki – érdemi védekezés nélküli perben a
logika törvényei szerint előbb hozza meg a bíróság szerintem a keresetet
elutasító ítéleti rendelkezést, majd töri a fejét azon, hogy miképpen
magyarázza ezt meg. Ennek a fejtörésnek pedig eredménye az ítélet indokolása.
Ez a bírósági indokolás pedig éppen megfelel az
alperes által elő nem terjesztett érdemi alperesi ellenkérelemnek, amire
tekintettel a banknak jólneveltség esetén a bíróság felé csak annyit kellene
mondani, hogy „köszönöm”.
Ezért kellett tehát nekem is megköszönni a
Kúriai ítéletet. Megköszöntem azt, hogy megtudhattam a bankok érvelését,
ellenkérelmét a bírósági ítélet indokolása által.
-------------------------------
Julius 9-én tartott tárgyalást a „Szabadulás
a bankok fogságából” című iratom mellékletében ajánlott keresetlevél
minta alapján indult perben a bíróság, és a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága
szerint felperesként meghallgatott ügyfelem a szerződéskötés körülményeire
vonatkozóan a következőket mondta:
„Amikor
a szerződést kötöttük mi ketten voltunk – férj-feleség – ott, meg az
ügyintéző. Az ügyintéző tájékoztatott arról, hogy meg kell gondolni, hogy
milyen alapon vészük fel a hitelt, svájci frank is változhat, ezekről a
feltételekről beszéltünk, adatokat vett fel, tulajdonképpen egy általános
megbeszélésre került sor. A Banknak többi szerződéses feltételét, üzleti
szabályzatát nem ismertették a részünkre, nem adták át, nem is volt módunk azt
megismerni. Olyan sem volt, hogy az üzleti szabályzatot ideadták volna, hogy
olvassunk bele, vagy vigyük haza, ismerjük meg azt.
Amikor
felvettük, való igaz, hogy kedvezőbb volt a deviza hitel, viszont csak két
problémára hívták fel a figyelmünket, mint ami hátrányosan érintette volna a
banki szerződésünket. Ez a jegybanki alapkamatnak a változása, illetőleg a
svájci frank és forint árfolyamának változása. Ezen túlmenően más olyan
tényezőre, ami negatívan befolyásolhatta volna a mi szerződésünket, nem kaptunk
tájékoztatást és nem is hívták volt fel a figyelmünket.
Hogy
mennyire egyoldalú a szerződés, még arra is kívánok hivatkozni, hogy a
szerződés nem biztosítja a számunkra a felmondásnak a lehetőségét, az
előtörlesztés benne volt a banki szerződésen, de arra vonatkozóan nekünk nem
volt lehetőségünk, hogy ha emelkedik a kamat és változtat a feltételeken a
bank, akkor mi a felmondás lehetőségével éljünk kamatváltoztatás esetén.”
Tekintettel
arra, hogy az eddig irodámban felvett ügyvédi tényállások alapján megindult
több száz peres eljárásnak felperesei – ügyfeleim – ugyanilyen körülményekre
hivatkoznak a szerződés megkötésével kapcsolatosan, elvárom tőlük azt, hogy
perbeli meghallgatásuk alkalmával ugyanilyen összeszedetten és pontosan tegyük
meg előadásukat. A tárgyalási jegyzőkönyv pedig ekként folytatódik:
Megismételve
ebből a jegyzőkönyv utolsó előtti bekezdését, tehát az alperesi bankot a
bíróság a következők szerint tájékoztatta:
„A
bíróság tájékoztatja az alperest, hogy annak az igazolása, hogy az általános
üzleti feltételeket a felperesek megismerték és erre vonatkozóan külön felhívta
a felpereseknek a figyelmét, illetőleg azt legalább ráutaló magatartással a
felperesek elfogadták, az alperest terheli.
Tekintettel
arra, hogy a több száz hasonló ügyemben nálam járt ügyfelek egybehangzóan
állítják azt, hogy semmiféle Általános Üzleti Szabályzatot nem láttak a
szerződés aláírásakor, semmiféle tájékoztatást ezzel kapcsolatosan nem kaptak a
banktól, indokolt a felhívás.
De
indokolt a felhívás azért is, mert a 93/13. számú Irányelvre utaló, Pest Megyei
Bíróságnak kérelmére indult, előzetes döntéshozatali eljárásban, C-472/10
szám alatt, EU Bíróság által
„93/13/EGK irányelv - A 3. cikk (1)
és (3) bekezdése - 6. és 7. cikk - Fogyasztókkal kötött szerződések -
Tisztességtelen feltételek - A szerződés eladó vagy szolgáltató általi
egyoldalú módosítása”
–
cím alatt hozott
ítéletnek megállapításai között a következők is olvashatók:
27.
Továbbá, egyrészt, amint az a szóban forgó irányelv
(20) preambulumbekezdéséből következik, a fogyasztó számára lehetőséget kell
biztosítani, hogy megismerhesse az ÁSZF‑ben szereplő összes feltételt és e
feltételek következményeit.
Másrészt, az irányelv 5. cikke előírja, hogy a kikötéseket egyszerű és
érthető nyelven kell megfogalmazni.
28.
Következésképpen az irányelv 3. cikkének értelmében vett „tisztességtelen” jelleg értékelése
során alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy egyértelmű
és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa az ÁSZF eladó
vagy szolgáltató általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó
díjak vonatkozásában.
Szerintem
eléggé egyértelműen fogalmaz ez a Luxemburgi Bírósági határozat akkor, amikor
nem a lehet, hanem a kell szót használja az Általános Szerződési Feltételeknek
megismerhetőségére vonatkozó banki kötelezettség megfogalmazásával
kapcsolatosan.
Azzal,
hogy a 28. pontnál olvasható következménye a magyar bankok által tanúsított
ennek a kötelezettségszegésnek az, hogy szóba sem kerülhet a bankok által
megállapított egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltételek
tisztességének vizsgálata bíróság által az esetben, amennyiben a bankok nem
tudják bizonyítani azt a tényt, hogy a fogyasztó számára lehetőséget
biztosítottak az ÁSZF-ben szereplő összes feltétel és e feltételek
következményeinek megismeréséhez.
---------------------------
Így és csak így érthető az, hogy ennek az
EU Bírósági Ítéletnek ismeretében Binder István azonnal szektorelméletet
gyártva földbe dugott fejű strucchoz hasonlatosan közölte azt, hogy ez a
luxemburgi döntés márpedig nem vonatkozik a magyar pénzügyi szervezetekre.
Amennyiben
Luxemburgba is eljut ez a magyar Pénzügyi Felügyeleti hivatalos vélemény a
fenti EU Bírósági döntéssel kapcsolatosan, szerintem lemondóan legyintenek
ismét hazámra.
Ellenben
csak azért, hogy Binder Istvánnak hasonló kijelentések megtételére ne legyen
módja, idézek a 2012. június 10-én szintén Luxemburgban meghozott, mellékletben
teljes terjedelmében látható másik, a C-618/10. számú ítélet szakértői
véleményének megállapításából:
43. Amennyiben a szóban forgó feltételt nem nevesíti
kifejezetten valamely jogszabály, például azáltal, hogy azt a mindenképpen
tisztességtelennek tekintendő feltételek közé sorolja, a nemzeti bíróság
kénytelen lesz valamely feltétel tisztességtelen jellegét ténylegesen
megítélni. Ezzel összefüggésben mindazonáltal
rá kell mutatni arra, hogy ezen még az olyan nevesítés sem változtat, mint
amely a 93/13 irányelv mellékletében található. A melléklet ugyanis, amelyre a
3. cikk (3) bekezdése utal, csak azoknak a feltételeknek a
jelzésszerű és nem teljes felsorolását tartalmazza(46), amelyek
tisztességtelennek tekinthetők(47) . A felsorolásban szereplő feltétel nem
szükségszerűen tekintendő tisztességtelennek, és fordítva, a felsorolásban nem
szereplő feltétel mégis tisztességtelennek tekinthető(48) . Ezért önmagában az
a körülmény, hogy valamely feltétel szerepel a felsorolásban, nem feltétlenül
enged arra következtetni, hogy az adott feltétel tisztességtelen is egyben.
Annak ellenére, hogy e körülmény az ítélkezési gyakorlat szerint jelzésértékű,
az érintett szerződési feltételt önállóan és részletesen kell vizsgálni annak
esetleges tisztességtelen jellege szempontjából.
Az általam szerkesztett keresetlevél
minták alapján lehetséges bírósági eljárásban ez a probléma főleg akkor vetődik
fel, ha figyelembe vesszük a luxemburgi bíróság C- 472/10 számú ítéletének
alábbi megállapítását:
„26. Noha a szóban forgó melléklet nem olyan jellegű, hogy
automatikusan és önmagában állapítja meg valamely vitatott kikötés
tisztességtelen jellegét, mindazonáltal olyan alapvető elemnek minősül, amelyre
a hatáskörrel rendelkező bíróság e kikötés tisztességtelenségére vonatkozó
értékelését alapíthatja. A jelen ügyben az irányelv mellékletének a fenti
24. pontban hivatkozott rendelkezéseinek olvasata lehetővé teszi annak
megállapítását, hogy valamely olyan szerződéses kikötés tisztességtelen jellege
értékelésének tekintetében, mint amely az alapügyben szerepel, elsősorban az a kérdés releváns, hogy
megjelölték‑e a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak megváltoztatásának
indokait vagy módját, és hogy a fogyasztók jogosultak voltak‑e a szerződés
felmondására.”
Ezek egybevetéséből az
állapítható meg egyértelműen, hogy mivel nemzeti jogszabályok nem nevesítik
tisztességtelen szerződési feltételként azt, hogy a fogyasztók a banki
kölcsönszerződések egyoldalú módosítását lehetővé tevő szerződés feltétel
miatti banki szerződésmódosítás esetén jogosultak ellentételezésként a szerződést
az adósok felmondani, a nemzeti bíróság kénytelen vizsgálni ez miatt a
szerződési feltétel tisztességtelenségét és nem bújhat a bank – illetve a
banki érdemi ellenkérelmet is az ítélet indokolásában megfogalmazó bíróság – a
következő jogszabályi rendelkezés mögé:
209. § (6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési
feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának
megfelelően határozzák meg.
Úgy ahogy a mellékletekben
olvasható ítéletek szerint a Fővárosi Ítélőtábla és Kúria is e mögé bújt.
--------------------------------
Fenti ismertetés egyébként ténylegesen egy vázlatnak
tekintendő a keresetlevél mintáim alapján indult peres eljárások előkészítő
iratához.
Természetesen azt is közreadom azért, mert tudom, hogy a levelemben
említett sötétség a világosságot nem szereti. Nagyon nem szereti. És éppen
ezért nem lesz egyetlen olyan bírósági intézkedés sem, amit nyomban ne hoznék
nyilvánosságra.
Ami pedig azokat a devizalapu kölcsönszerződés áldozatokat illeti, akik óhajtják azt,
hogy szavamat betartva képviseljem őket a peres
eljárásban olyan feltételek mellett, ahogy már megírtam, nagyon kérem őket, hogy egyetlen iratot szerződésükkel kapcsolatosan sem borítékban, sem
e-mailben ne küldjenek azért, hogy mondjak róluk véleményt. Ők is beláthatják azt, hogy időben képtelenség ezt a terhet rám pakolni,
nekem pedig kínos az, hogy olyan embereknek nem válaszolok, akik bíznak bennem.
Valamint azt is kérem tudomásul venni, hogy a
„Szabadulás a bankok fogságából” című néhány oldalas
iratomat azt követően hogy e-mailen –
címem: lehmann@invitel.hu
– kérésükre
megküldöm, muszáj a tartalmát elsajátítani.
Citromail-es, indomailes, hotmailes címekről pedig
azért ne írjanak, mert válaszolni ide iratom nagy terjedelme miatt nem tudok.
Felelőtlenül,
tudatlanul senki ne fogjon a perhez, és ezt minden módon igyekszem akadályozni.
Ami pedig a pertársaságért ácsingózókat, azaz
azokat illeti, aki mások mögé bújva úgy gondolják, hogy semmit nem kell tenni a
jogaik érvényesítésért akkor, ha mások kaparják ki a gesztenyét, róluk nincs jó
véleményem.
Addig várnak majd, ameddig a hatalom a bankok
védelmében csak kitalálja mondjuk azt, hogy az ilyen fajta perekben csak
meghatározott jelölésű, kiválasztott
ügyvédek képviselhetik az adósokat.
Mondjuk az Országos Ügyvédi Kamara által
kijelöltek.
Siófokon 2012. julius 29. napján.
5 melléklet — Az
összes melléklet letöltése (tömörítve: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Neked mi a véleményed?