DR. LÉHMANN
GYÖRGY (8600 Siófok
Szűcs u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) ügyvéd
irata e-mail: lehmann@invitel.hu
Közérdekű pereket kényszerből az Európa Bíróságon
kezdeményezek
Május 20-i „OTP-től az
AXA-ig” című írásomban többek között az alábbiakat írtam:
„Ott
ahol mindenki számára jogbiztonság nincs, ott anarchia van, és ennek
következtében demokráciáról nem beszélhetünk.
Ön pedig
Csányi Sándor úr bankjának tevékenységével hazánkban mára anarchikus állapotot
hozott létre.
Az Ön
bankjával szerződést kötő egyetlen szerződő fél nem lehet biztonságban azért,
mert tartania kell attól, hogy bankja által megszövegezett törvénytelen
szerződési feltételeket tartalmazó devizában nyilvántartott forintkölcsönre
vonatkozó, adósokat csalárd módon félrevezető szerződések miatti bírósági
eljárásokban nem a jogszabályoknak és bírák lelkiismeretének megfelelő ítélet,
hanem az Önnek és környezetében lévő hasonló erkölcsiségű embereknek érdekében
születik bírósági döntés.”
Közöltem ezt a véleményemet a
Fővárosi Törvényszéken megindított több száz devizában nyilvántartott
kölcsönszerződés szerződési feltételeinek érvénytelensége iránti peres
eljárásokban szerzett tapasztalataim alapján, és véleményem bizonyítására
mellékeltem a Fővárosi Törvényszék előtt 22.G.40.886/2013. szám alatt az
OTP Bank Nyrt ellenben folyamatban lévő peres eljárás egyik tárgyalási
jegyzőkönyvét.
Mely szerint
távollétemben alperesnek a tárgyaláson becsatolt irata alapján, 200.000.-Ft.
perköltségigénye bejelentése után úgy kötelezte a Fővárosi Törvényszék
ügyfelemet 216.000.-Ft illeték megfizetésére az addig megállapított 36.000.-Ft.
illeték helyett, hogy meg sem kérdeztek előzetesen arról, hogy mégis mi az
észrevételem az alperesi iratban foglaltakra.
Majd később, iratom 7. oldalán a
következőket is írtam:
„Mert
tudja Csányi Sándor Úr úgy is lehet Ön a demokrácia leépítője, ha a
bankja a többi bankkal együtt nem csak a jogbiztonságot veszélyezteti bíróság
előtti eljárásokban, hanem akkor is, ha a demokratikus jogintézményeket
tisztességtelen módon befolyásolja.
Mondjuk,
tételezzük fel úgy, hogy az iratom elején bankjának ismertetett szerződési feltétele
miatt nem indítanak közérdekű peres eljárás megindítására jogosult alábbi
állami szervek közérdekű peres eljárást annak ellenére, hogy ez a
feladatkörükhöz tartozik:
a) az
ügyész,
b) a
miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal vezetője,
c) a
jegyző és a főjegyző,
d) a
gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet,
e)
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet”
---------------------------
Iratom elkészülte után kettő
nappal kézbesített, Fővárosi Törvényszék által 2.G.41.415/2012/8.
szám alatt hozott ítélet pedig arra késztetett, hogy „Soha jobb,
törvényesebb ítéletet ne lássak” című május 22-i írásomban kifejeztem
azt az örömömet,hogy a Fővárosi Törvényszéken nem csak a Csányi Sándor
félék kedvére való ítéleteket hoznak, hanem a törvényes előírások betartása
mellett is hoznak ítéletet.
Igaz, nem az OTP elleni, hanem az
MKB Bank elleni perről volt szó, de olyan jó volt elhitetni magammal azt, hogy
az én hazámban még létezik a jogszabályoknak és lelkiismeretének megfelelően
ítélkező bíró akkor is, ha a PSZÁF Elnökének nyilatkozata szerint még egyetlen
esetben sem sikerült jogerősen a Magyarországon tevékenykedő bankok ellen
magyar bíróság előtt pert nyerni.
Iratomat a következőkkel fejeztem
be:
„Fenti
ítéletből, valamint a többi, erre az ítéletre nem is hasonlító ítéletek közötti
különbségből adódóan kézenfekvő az a kérdés, hogy miként történhet ez meg.
Véleményem az, hogy minden kor igazságszolgáltatásának vannak Vidái és
Tucsekjei. És minden kornak vannak olyan bírái, akiknek nem drágább rongy
élete, mint a haza becsülete.
A
közérdekű peres eljárások kezdeményezésére jogosultak
a) az
ügyész,
b) a
miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal vezetője,
c) a
jegyző és a főjegyző,
d) a
gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet,
e)
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet
pedig
elgondolkozhatnak azon, hogy melyik csoporthoz gondolják magukat inkább.”
----------------------
Ilyen előzmények után kizárólag keresetet elutasító elsőfokú
ítéleteket kézbesítettek részemre az elmúlt napokban a Fővárosi
Törvényszéktől, és ezek megegyeznek abban, hogy az ítélet indokolása egyre
kevésbé foglalkozik azzal, hogy elmagyarázza azt, hogy milyen okok
figyelembevételével hozta meg az elutasító döntést.
Sokkal inkább azt a törekvését
látom a bírónak, hogy indokolásával meggyőzzön arról, hogy teljesen mindegy,
hogy mire hivatkozom a perben, teljesen mindegy az, hogy miként rendelkeznek a
jogszabályok, felesleges dolog peres eljárását indítani azért, mert akár a
leglogikátlanabb, legtörvénytelenebb indokolással is hajlandó a keresetet
elutasítani.
Véleményem bizonyításához
tekintsük meg a 21.G.41.792/2012/8.
számú ítéletnek 5. oldalát.
Mint jól látható, ennek az
oldalnak első bekezdése még a kölcsönszerződést ismerteti, míg az utolsó
bekezdés már a perköltségről rendelkezik, így megállapítható azt, hogy az
elutasító ítéletnek érdemi indokolását ezen az oldalon látható két bekezdés
jelenti.
Idézzük fel ebből az első
bekezdést:
„Egy
szerződéses rendelkezés kizárólag akkor minősül általános szerződési
feltételnek, ha azt az egyik fél, jelen esetben az alperesi hitelintézet
egyoldalúan és felperes közreműködés nélkül határozza meg, és a felek azt
egyedileg nem tárgyalták meg.
A bíróság
a Ptk. 205/A. §-ának 1. bekezdésében foglaltakat figyelembe véve azt
állapította meg, hogy a felperes által megjelölt szerződéses rendelkezés nem
általános szerződési feltétel. Ezt a szerződéses kikötést a kölcsönszerződés
egyedi része tartalmazta. A feleknek a felperes által támadott pontot,
csakúgy mint az egyedi kölcsönszerződésben foglalt többi lényeges adatot
egyedileg meg kellett tárgyalniuk azt, hogy mennyi a futamidő, a törlesztő
részletek száma, a kölcsön összege és azt is, hogy a kölcsönszerződés CHF
alapú, változó kamatozású. A feleknek a szerződés megkötésekor azt is egyedileg
meg kellett tárgyalniuk, hogy az ÁSZ-ben szabályozott törlesztő
részlet-változás minek, mely tényezők változásának a függvénye.
A Kúria 2/2011 (XII.12.)
PK Vélemény alábbi rendelkezését semmi bevéve írta mindezeket az ítéletet
hozó törvényszéki bíró:
1. A bíróságnak hivatalból kell
észlelnie, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül. Kétség
esetén azonban a szerződés fogyasztói jellegének a bizonyítása a fogyasztót
terheli.
2. Vélelem szól amellett, hogy a
fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az
általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A
fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni,
ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította
annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa
és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.
A PK Vélemény vélelmet állít
azzal az állítással kapcsolatosan, hogy a szerződést a felek nem tárgyalták meg,
a bíró pedig a „meg kellett tárgyalniuk” kifejezéssel
helyettesíti ezt a vélelmet.
A PK Vélemény kétséget kizáró
bizonyításhoz köti a vélelem megdöntését, a bírónál a kétséget kizáró
bizonyítást a „meg kellett tárgyalniuk” kifejezés jelenti.
Sőt a bírónál kétséget kizáró
bizonyítást jelentő „meg kellett tárgyalniuk” kifejezés érvényes
a támadott szerződési pontra, a többi lényeges adatra, a futamidőre, a
törlesztő részletek számára, a kölcsön összegére, a CHF alap kikötésére, a
változó kamatozásra és arra is, hogy az ÁSZF-ben szabályozott törlesztő részlet
változás minek, milyen tényezők változásának függvénye.
Eljáró bíró
az ítélete szerint mindezt anélkül állította ily módon, hogy bármiféle
bizonyítást erre lefolytatott volna a perben.
És azért, mert úgy gondolta a
bíró, hogy mindezeket meg kellett tárgyalni a feleknek, ez a bírói gondolat
pótolta és helyettesítette a Kúriai PK Vélemény szerint megkövetelt kétséget
kizáró bizonyítást.
A bíró szerint ily módon
a kétséget kizáró bizonyítás pótlásra került, ezért fogyasztói
szerződésről nincs is szó, és mivel fogyasztói szerződésről nincs szó, a
szerződésben előforduló tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége
szóba sem kerülhet. Ezért a keresetet elutasította.
A fenti ítéleti indokolása
alapján, a legminimálisabb bírói tisztesség hiánya okából.
----------------------------
Ugyanis induljunk ki abból, hogy
hazánkban Törvényszéken, azaz tapasztalt bírók között polgári ügyekben olyan
bíró nincsen, aki ne tudná azt, hogy mi a vélelem fogalma, vagy a kétségtelen
bizonyítottságot úgy gondolná, hogy bizonyítási eljárás nélküli „meg
kellett tárgyalniuk” bírói elképzelés pótolhat.
Ehelyett
arról van szó, hogy fenti okfejtésével a bíró velem, illetve rajtam
keresztül minden adóssal közölte azt, hogy hazánkban a törvényt el lehet
felejteni akkor, ha a bankokkal szemben a bíróságon igyekeznek a törvény rendes
útján igazukat keresni.
Természetesen nagyon bízom abban,
hogy ez a bírói üzenet még nem az utolsó szó az adósok felé, hiszen senki nem
vetheti szemükre az adósoknak végső bírói üzenet esetén azt, ha igazukat a
jövőben nem a törvény rendes útján igyekeznek kiharcolni, hanem úgy, ahogy a
bíróság ebben az ügyben járt el. Törvénysértő eszközökkel.
----------------------------------
Ennek az ítéletnek ismeretében
azt gondolhatná az ember, hogy ennél rosszabb már nem lehet egy bíró
tevékenysége. Ellenben sajnos lehet, még ennél is van lejjebb a következő
indokolásból megállapíthatóan.
A Fővárosi Törvényszék előtt 25.G.40.102/2013/11.
számú ítélet ide másolt 7. oldalának második bekezdésében írtakról van szó:
„A bíróság
megállapította azt is, hogy a keresettel támadott szerződéses kikötések,
miszerint a kölcsönszerződés egyoldalúan módosítható – figyelemmel a szerződés
létrejöttekor hatályos Hpt. 210. § 3. bekezdésében szereplő rendelkezésre – önmagukban
nem jogszabálysértőek. Ugyanezen okból megállapította azt is a bíróság, hogy a
támadott szerződéses kikötések nem sértik a 2/2012. (XII.10.) PK Véleményben
megfogalmazott egyértelmű és érthető megfogalmazás elvét, a tételes
meghatározás elvét, az objektivitás elvét, a ténylegesség és arányosság elvét,
valamint az átláthatóság elvét sem. E körben rámutat arra is a bíróság,
hogy a felperes keresetlevelében és a per során benyújtott előkészítő irataiban
nem arra hivatkozott, hogy az egyoldalú szerződésmódosításnak az
Üzletszabályzatban meghatározott feltételei jogszabálysértőek, illetőleg
tisztességtelenek, hanem kizárólag arra, hogy a kölcsönszerződés 4.1. pontja és
6.4. pontja tisztességtelen. A felperes nem terjesztett elő keresetet sem a
szerződés létrejöttekor hatályos, sem az azt követően hatályba lépett Üzletszabályzat
rendelkezései érvénytelenségének megállapítása iránt, melyre tekintettel a Pp.
3. § 2. bekezdésében rögzített kereseti kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel
a bíróság jelen perben dönthetett a szerződés létrejöttekor hatályos
Üzletszabályzatban, illetőleg az azt követően hatályba lépett Üzletszabályzat
1.3. pontjában foglaltak érvényességéről.”
Az idézett indokolás első mondata
megállapítja tehát azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás nem
jogszabálysértő, majd a következő mondata úgy kezdődik, hogy „Ugyanezen
okból megállapította azt is a bíróság…”
Ebből következően a bíróság
abból, hogy a szerződésmódosítás nem jogszabálysértő, a második mondatában
megállapította azt, hogy a támadott szerződéses kikötések nem sértik a
2/2012. (XII.10.) PK Véleményben megfogalmazott egyértelmű és érthető
megfogalmazás elvét, valamint az átláthatóság elvét sem.
Nem másért
nem sértik tehát az indokolás szerint a 2/2012. PK Véleményben megfogalmazott
elveket, hanem csak azért, mert az egyoldalú szerződésmódosítás nem
jogszabálysértő.
És akkor nézzük a 2/2012
(XII.10.) PK Véleménynek a bíróság által emlegetett rendelkezéseit:
2. Az egyoldalú szerződésmódosításra
vonatkozó jogszabályba ütköző kikötés ezen okból semmis. A bíróság
ezért először azt vizsgálja, hogy az általános szerződési feltételek között
szereplő kikötés a jogszabályi rendelkezéseket sérti-e.
Semmis a kikötés akkor is, ha jogszabályba ugyan nem ütközik, de az
egyoldalú szerződésmódosításra okot adó egy vagy több feltétel
– tartalmát tekintve – a jóhiszeműség és tisztesség
követelményének megsértésével indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi
intézmény, illetve hátrányos a fogyasztó számára, ezért a Ptk.
209. § (1) bekezdése értelmében tisztességtelen.
6. Tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra
vonatkozó olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény
számára – a fogyasztó hátrányára – indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Az egyoldalú szerződésmódosításra
vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen – feltéve, hogy nem ütközik
jogszabályba –, ha:
a) tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem
érthető (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve);
b) az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem
tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de
az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);
c) az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív
jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel
bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás
mértékét befolyásolni (objektivitás elve);
d) az ok-listában meghatározott körülmények
ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a
kamatra, költségre illetve díjra (ténylegesség és arányosság elve);
e) a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen
feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek
rá történő áthárítására (átláthatóság elve);
Ítéletet hozó bíró pontosan
ugyanazokat a szavakat használta az ítéletben az elvek megnevezése során, mint
amit a 2/2012 PK Vélemény meghatároz, melyből következően pontosan tudta azt
az ítélet meghozatalakor, hogy ez a Kúriai Vélemény mit tartalmaz.
- tudta
jól a Kúriai Véleményben írt „feltéve, hogy nem ütközik jogszabályba” szavakból azt, hogy csak akkor lehet
a szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítani, ha nem ütközik
jogszabályba, de a tudomása ellenére az ítéletben a bíró ennek ellenkezőjét
állította. Azt, hogy az dönti el a szerződési feltétel tisztességtelenségét,
hogy jogszabályba ütközik, vagy sem.
- tudta
jól, hogy a Kúriai Véleményben egyenként ismertetésre került milyen körülmények
döntik el azt, hogy egy szerződési feltétel mikor sérti meg az egyértelmű és
érthető megfogalmazás elvét, a tételes meghatározás elvét, az objektivitás
elvét, a ténylegesség és arányosság elvét, átláthatóság elvét, de mindezek
helyett azt állította, hogy ezeket az elveket a perben felhozott szerződési
feltételek azért nem sértették meg, mert megállapítható az, hogy a
szerződésmódosítás nem jogszabálysértő.
Szándékosan, tudatosan,
célzatosan fordult szembe eljáró bíró a Kúriai Véleményben írtakkal
anélkül, hogy az ítéletben szembefordulásának okát megjelölte volna, és ezzel a
bírói esküt szegte meg:
Én
.................................. esküszöm, hogy hazámhoz a Magyar
Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; a
minősített adatot megőrzöm, a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás
nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el
(az esküt tevő meggyőződésének megfelelően: Isten engem úgy segéljen).
Azt a kötelességét szegte
meg, hogy részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen járjon el. És mivel
ennek a szándékos kötelezettségszegésnek eredményeként a kereset elutasította,
nyilvánvaló célját elérte.
Az alperesi banknak előnyt, a
felperesi adósnak hátrányt okozott.
Ezzel a magatartásával
álláspontom szerint megvalósította ítéletet hozó bíró az alábbi bűncselekmény
törvényi tényállását:
225. §
Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan
előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy
hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A Btk.
225. §-ban szabályozott hivatali visszaélés bűntette egy immorális magatartás,
melynek társadalomra veszélyessége főleg abban realizálódik, hogy azok, akiket
az állam a társadalmi, politikai, gazdasági feladatok végrehajtására
elsődlegesen kijelöl, a hivatali tevékenységük végzésének tartamára fokozott
védelemben részesít, e helyzetükkel visszaélve, jogtalan
előnyökhöz jutnak, vagy másokat jogtalan hátrányokkal sújtanak.
E
bűncselekmény jogi tárgya az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe,
valamint az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett bizalom.
Elkövetési
magatartásai a hivatali kötelesség megszegése a hivatali hatáskör
túllépése, vagy a hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés.
A
hivatali kötelesség fogalmát tágan kell értelmezni.
Erre az elkövetési magatartásra hivatkozással a mellékletben
látható büntető feljelentésemmel az ítéletet hozó bírót feljelentettem, és
egyidejűleg kezdeményeztem a fegyelmi felelősségre vonását is.
-----------------------------
Továbbhaladva az ítélet indokolásának idézett bekezdésében,
„A
felperes nem terjesztett elő keresetet sem a szerződés létrejöttekor hatályos,
sem az azt követően hatályba lépett Üzletszabályzat rendelkezései
érvénytelenségének megállapítása iránt, melyre tekintettel a Pp. 3. § 2.
bekezdésében rögzített kereseti kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel a
bíróság jelen perben dönthetett a szerződés létrejöttekor hatályos
Üzletszabályzatban, illetőleg az azt követően hatályba lépett Üzletszabályzat
1.3. pontjában foglaltak érvényességéről.”
a törvényszéki eljárásban
kötelező ügyvédi képviseletre tekintettel ténylegesen azt állapította meg itt
az ítéletet hozó bíró, hogy felperesi ügyvéd elmulasztotta előterjeszteni a
perben az Üzletszabályzat rendelkezései érvénytelenségének megállapításával
kapcsolatos kérelmet, és a kereseti kérelemhez kötöttség törvényi előírása
miatt nem dönthetett a bíróság az Üzletszabályzat 1.3. pontjában foglaltak
érvényességéről.
Sugallva
ezzel azt, hogy ha a felperesi ügyvéd nem mulasztott volna, akkor az
Üzletszabályzat 1.3. pontjában írtak érvényességéről akár felperes javára is
dönthetett volna.
Hiszen ha a felperesi ügyvéd nem
mulasztott volna, akkor már lehetséges lett volna az ítélet szerint az, hogy
mégsem a jogszabályba ütközés hiánya miatt nem lehet tisztességtelen a
szerződési feltétel. Ugyanis a szerződési feltétel tisztességtelensége attól
függően nem állapítható meg a bíróság által a jogszabálysértés hiánya okából,
hogy a felperesi ügyvéd mulasztott-e vagy sem. Ha a felperesi ügyvéd nem mulasztott,
akkor a jogszabálysértés hiánya okából nem lehet tisztességtelen a szerződési
feltétel, ha pedig mulasztott, akkor lehetségesen mégsem a jogszabálysértés
hiánya dönti el a tisztességtelenség megállapíthatóságát.
Elhallgatva az ítéletben ennél a
bírói közlésnél azt a körülményt, hogy felperes a peres eljárásban folyamatosan
állította, hogy soha nem látta az alperesi Üzletszabályzatot, nem ismeri azt,
és ezért nem tartja az Üzletszabályzatot a szerződés részének. Azaz az ítéletet
hozó bíró azt hozza fel felperesi ügyvéd mulasztásaként fel, hogy a felperes
által nem ismert, felperes szerint létre nem jött szerződésnek tekintendő
Üzletszabályzatnak 1.3. pontjával kapcsolatosan nem terjesztett elő felperesi
ügyvéd kereseti kérelmet ügyfele érdekében.
Ennyit ebben az ügyben a bírói
etikáról, tisztességről.
-----------------------------
Ellenben szó nélkül nem lehet elmenni a bíró szerinti kereseti kötöttség
emlegetése mellett sem a fogyasztói szerződés szerződési feltételének tisztességtelenségével
kapcsolatos peres eljárásban.
Ugyanis éppen a Fővárosi
Törvényszék által 2011. július 12-én Európa Bírósághoz felterjesztett előzetes
döntéshozatali eljárást kérelmező határozat alapján C-397/11. szám alatt
a mellékletben látható ítéletet hozta meg az Európa Bíróság.
Ennek az ítéletnek rendelkező
része a következő:
„A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen
határozott:
1) A fogyasztókkal kötött
szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i
93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a
fellebbezési eljárásban – valamely eladó vagy szolgáltató és valamely
fogyasztó között az említett eladó vagy szolgáltató által előre megfogalmazott
nyomtatvány alapján létrejött szerződés feltételeinek érvényességét érintő
jogvitában – eljáró bíróság a belső eljárási szabályok alapján jogosult
megvizsgálni az elsőfokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható
valamennyi semmisségi okot, és adott esetben a bizonyított tények alapján
átminősíteni a hivatkozott jogalapot e feltételek érvénytelenségének
megállapítása céljából, úgy hivatalból vagy a kérelem jogalapjának
átminősítésével köteles az említett feltételek tisztességtelen jellegének ezen
irányelv szempontjaira tekintettel történő értékelésére.
2) A 93/13 irányelv
6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a
nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel
tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia,
hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett
megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni annak
biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a
fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok
alapján értékelni, hogy a szerződés fennmaradhat‑e az említett feltétel nélkül.
3) A 93/13 irányelvet úgy
kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely hivatalból megállapította
valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles a lehető
legteljesebb mértékben úgy alkalmazni belső eljárási szabályait, hogy a szóban
forgó feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából a nemzeti jog
alapján eredő valamennyi következtetést levonja annak biztosítása céljából,
hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.
Az Európai Bíróság ítéletének
előzményi ismertetéséből pedig azt is megtudhatjuk, hogy a Fővárosi Törvényszék
előtti peres eljárásban előterjesztett kérelem előterjesztéség az ügy előzménye
a következő volt:
„Jőrös E.
peres eljárást kezdeményezett a hitelező Aegonnal szemben a Pesti Központi
Kerületi Bíróságnál. Keresetében a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségére
hivatkozott, és a benne foglalt rendelkezések uzsorás voltát, jó erkölcsbe
ütközését és színleltségét állította. Nem kérte azonban a bíróságtól az
említett szerződés részleges érvénytelenségének a szerződés rendelkezéseinek
tisztességtelen jellegére tekintettel történő megállapítását.
A
Pesti Központi Kerületi Bíróság 2010. december 2‑i ítéletével elutasította
Jőrös E. keresetét. Ezen ítélet indokolása szerint Jőrös E. a
kölcsönszerződés vitatott rendelkezéseinek uzsorás jellegét, jó erkölcsbe
ütköző voltát és színleltségét nem tudta bizonyítani.
Jőrös E.
az említett ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz
(jelenleg Fővárosi Törvényszék). A kölcsönszerződés 3.2., 8.1., 8.2. és
12.2. pontjának semmisségére hivatkozik azzal az indokkal, hogy ezek
nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, mert a hitelező számára lehetőséget
adnak a szerződési feltételek egyoldalúan történő megváltoztatására, továbbá
olyan, a hitelező által végrehajtott utólagos változtatások terhét hárítják az
adósra, amelyekre az adósnak nincs ráhatása. Arra hivatkozik, hogy az említett
pontok alkalmazása folytán bekövetkezett változások következtében növekedett
meg a kölcsön összege és a törlesztő részlet olyan mértékben, hogy azt már nem
tudja teljesíteni.
Ebből az ismertetésből
megtudhatjuk azt, hogy a Fővárosi Törvényszék elé egy olyan ügy került
másodfokú tárgyalásra, melyben első fokon uzsorára, jó erkölcsbe ütközésre és
színleltségre hivatkozva kérte felperes a kölcsönszerződés semmiségét,
tisztességtelenségre hivatkozás pedig sem első fokon, sem másodfokon nem történt
felperes, vagy felperes ügyvédje által.
Az előzetes
döntéshozatali eljárást kezdeményező bírót ennek ellenére a 93/13 EU
Irányelvet, és ehhez kapcsolódó eddigi ítéleteket jól ismerve nem érdekelte a
mulasztásomat emlegető bíróval ellentétben az, hogy milyen kereseti kötöttségre
vonatkozó törvényi rendelkezések léteznek, hanem tette a dolgát úgy, ahogy
Európában minden bírónak ilyen esetben tennie kell.
Egyébként pedig az Európai
Bíróság által hozott, magyar bíróságoknak is kötelezően betartandó ítéleti
rendelkezés lényege világos:
Olyan
esetben, ha fogyasztó és fogyasztóval szemben álló felek közötti perben
fogyasztói szerződéseket vizsgál bármilyen peres eljárásban bármilyen fokon
bármilyen bíróság bármilyen felek által előterjesztett kérelmek között, köteles
a rendelkezésre álló bizonyítékok, adatok alapján a bíróság az általa
észlelhető minden tisztességtelen feltételből levonni mindazt a következtetést,
melynek folytán kötelezettség ezekből a feltételekből a fogyasztó számára nem
származhat.
Európa minden tisztességes bírója
számára ez világos. Csak Magyarországon lehetséges a mulasztásomat emlegető
bírónál, és hasonló társainál az Európa Bíróság ítéletét felülírni.
Csányi Sándor félék bankjai által
bármit semmibe venni és vetetni.
======================
II.
Ellenben be kell látnom azt, hogy a józan észnek, a tisztességnek, a
törvényességnek követelményeit bármilyen alapossággal ismertetem az ország
jelenlegi erkölcsi színvonalán vegetáló hazánkban a bíróság felé, akár a falra
hányt borsó. Nincsenek illúzióim, a kutya ugat és a Csányi és tsai féle karaván
halad.
Felismerve azt, hogy a
feladatuk szerint közérdekű perek megindítására jogosultak
a) az
ügyész,
b) a
miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal vezetője,
c) a
jegyző és a főjegyző,
d) a
gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet,
e) fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet
feladatuk negligálása folytán
beálltak az említett karaván szekértolói közé,
tudva azt, hogy az Európa
Bíróság hozhat bármilyen ítéletet, mindig fognak a Fővárosi Törvényszéken olyan
bírót találni a bankok elleni perekkel kapcsolatosan, akik bármilyen
jogszabályt, bármilyen EU ítéletet, bármilyen esküt készek megszegni, mára
számomra bebizonyosodott az, hogy kevés az, ha az adósok képviseletében a
törvényi előírások betartása mellett a mai Magyarországon nemzeti tragédiát
okozó törvénytelenségek kiküszöbölése végett a törvény rendes útján bírósághoz
fordulok.
Illetve
sajnos arra is következtethetek, hogy ha a bankvilág előttem ismeretlen módon
el tudta érni a Fővárosi Törvényszék néhány bíróját, akkor valószínű az, hogy a
Fővárosi Ítélőtábla néhány bíróját is elérheti az előttem ismeretlen
módszereivel. Azaz nincs értelme abban bízni, hogy akár a mulasztásomat
emlegető bíró által hozott ítéletet majd a fellebbezési eljárásban
megváltoztatják. Nyilvánvaló előttem az, hogy csak azért mert ilyen ítéletet
hozni a bíró, mert nem kell tartani attól, hogy esetleg az Ítélőtábla
másodfokon szignalizál az ilyen tarthatatlan bírói magatartás miatt.
Hanem helyette alappal abban
bízik, hogy némi kiigazítás után az ítéletet az Ítélőtábla helyben hagyja.
Ezt felismerve amennyiben
ténylegesen használni akarok kétségbeesett honfitársaimnak ebben a
minősíthetetlenül korrupt környezetben, akkor találnom kell egy másik törvényes
utat.
-------------------------------
Ennek lehetőségét az Európai
Bírósági előzetes döntéshozatali eljárás ügyfél általi kezdeményezése által
látom. Ehhez az Európa Bíróság előtti előzetes döntéshozatali
eljárásnak alábbi ismertetéséből indulok ki:
„Az előzetes
döntéshozatal iránti kérelem tehát egy, „a bírótól a bíróig”
terjedő eljárást jelent. Bár a jogvitában érdekelt bármelyik fél
indítványozhatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kezdeményezését, a
nemzeti bíróság dönt az eljárás Bíróság előtt történő megindításáról. E tekintetben
az EU működéséről szóló szerződés 267. cikke
pontosan meghatározza, hogy a végső fokon eljáró bíróságok, azaz azok a
bíróságok, amelyeknek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, kötelesek
előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezni, amennyiben valamelyik fél
ezt kéri. Ezzel szemben azok a nemzeti bíróságok, amelyek határozatai
ellen lehetséges a fellebbezés, valamely fél kérése ellenére sem kötelesek
előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményezni. A nemzeti bíróságok
bármikor a Bírósághoz fordulhatnak saját döntésük alapján, ha egy európai
rendelkezéssel kapcsolatban kétségeik merülnek fel.
A Bíróság kizárólag arról
a kérdésről nyilatkozik, amellyel kapcsolatban az előzetes döntéshozatal iránti
kérelmet kezdeményezték. A nemzeti bíróság marad tehát az ügy ura az
alapeljárásban.
A Bíróságnak elvben
válaszolnia kell az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben feltett kérdésre.
Nem tagadhatja meg a választ arra hivatkozással, hogy a válasz az alapeljárás
szempontjából nem lenne sem az eljárás tárgyára vonatkozó, sem célszerű.
Ugyanakkor visszautasíthatja a Bíróság a válaszadást, ha az nem tartozik a
hatáskörébe.
Az előzetes
döntéshozatali eljárás során hozott határozatok hatálya
A Bíróság határozata
ítélt dolgot jelent. A határozat ezenkívül kötelező nemcsak az
előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a
tagállamok valamennyi bírósága számára is.”
-----------------------
A lényeg számomra ebből most az,
hogy mivel a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségét kérelmező
valamennyi peres eljárásom pertárgy értéke határozatlan – 600.000.-Ft. –, és
felülvizsgálati eljárás iránti kérelmet a Kúria felé csak 3 millió forint
feletti pertárgy érték esetén lehet vagyoni perekben előterjeszteni, a
törvényszék előtti elsőfokú eljárást követő ítélőtáblai eljárásban hozott
ítélet ellen nincs jogorvoslati lehetőség.
Ebből
következően a fenti ismertetés szerint az Ítélőtábla előtti fellebbezési
eljárásban általam képviselt fél által előterjesztett kérelemre köteles az
Ítélőtábla előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni az Európa Bíróságon.
Élve ezzel a törvényes
lehetőséggel minden olyan törvényszéki eljárásban, ahol az ebben az iratomban
ismertetett színvonalú felperesi keresetet elutasító ítélet születik, előzetes
döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérelmezem a fellebbezésem szerint
eljáró Ítélőtáblától.
És valamennyi kezdeményezési
kérelmemben ugyanannak a két kérdésnek eldöntését kérem indítványozni az Európa
Bíróság által az eddigi perbeli tapasztalataim alapján.
-------------------------
Az egyikre a mellékletben
látható Európai Bírósági ítélet is utal az alábbiak szerint:
„A fogyasztóval kötött
szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló, 1999. február 5‑i
18/1999. kormányrendelet (Magyar Közlöny 1999/8. sz.) 2. §‑ának
d) pontja szerint a fogyasztói szerződésben az ellenkező bizonyításáig
tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerződési feltételt, amely
lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a
szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a
szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy
lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a
szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a
fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani.
A szerződési feltételnek bank
általi egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel ellentételezéseként
meghatározott fogyasztói elállási vagy felmondási jog szerződésben történő
biztosítására gondolok azzal, hogy az Európai Bíróság az eddigiekben még
nem foglalkozott azzal, hogy ennek a felmondási vagy elállási jog gyakorlásához
lehet-e a 93/13. EGK Irányelv rendelkezéseit alapul véve további feltétel
szabni a banknak.
Arra a feltételre gondolok, hogy
egyetlen szerződést kivéve az általam vizsgált több száz szerződésben az adósi
felmondási, vagy elállás jog gyakorlásának az a feltétele, hogy azonnal, vagy
legfeljebb 30 napos határidővel a még fennálló teljes kölcsöntartozást adós
fizesse vissza.
A 2/2012 (XII.10.) PK Vélemény
ezzel a problémával az alábbiak szerint foglalkozik:
f)
Az egyoldalú szerződésmódosítás esetére – mivel az a fogyasztó
kötelezettségeire kihat – biztosítani szükséges a felmondás jogát. Ezt
előírhatja maga a jogszabály is, ennek hiányában az általános szerződési feltételek
között indokolt rendezni: a módosítást hogyan kell a fogyasztó tudomására
hozni, és mennyi idő áll a fogyasztó rendelkezésére ahhoz, hogy felmondási
jogával éljen. E szerződési rendelkezések tisztességessége is vizsgálat tárgyát
képezheti. Önmagában a felmondás jogának kikötése ugyanakkor nem teszi az
egyoldalú szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog gyakorlásával
együtt járó jogkövetkezmények – az egyösszegű visszafizetési kötelezettség, a
hitelkiváltás magas tranzakciós költsége – miatt ugyanis az a fogyasztó számára
gyakran nem jelent reális alternatívát a szerződésmódosítással szemben.
Ellenben arra már nem tér ki a PK
Vélemény, hogy konkrétan mit kell vizsgálni a bíróságnak a visszafizetési
feltétellel kapcsolatban, illetve a mulasztásomat emlegető bíró ítélkezési
színvonalán tevékenykedő bíró már tett tárgyaláson olyan nyilatkozatot, hogy őt
ez a PK Vélemény nem érdekli, mert ő csak a jogszabályhoz van kötve.
Kérdésem ezzel
kapcsolatosan az EU Bíróság felé az lesz, hogy a 93/13 EGK Vélemény alapján
meghatározott felmondhatósági jog tisztességtelenségének vizsgálata során a
nemzeti bíróság a kölcsön visszafizetési kötelezettségnek gyakorlásához
megszabott kölcsön visszafizetési feltétel esetén a szerződésben meghatározott
feltétellel kapcsolatosan mit vizsgáljon.
-----------------------------
A másik kérdésem pedig az 1996.
évi CXII. tv. alábbi rendelkezéséből fakad:
210. § (1)
A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra
irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus
aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet.
2 melléklet — Az
összes melléklet letöltése (tömörítve: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Neked mi a véleményed?